A könyv történelme
Az ókori civilizációkban az írásrendszerek feltalálásakor, létrejöttekor szinte mindenre írtak az emberek, agyagra, kőre, fakéregre, stb. Az ilyen feliratok tanulmánya a történelem, jelentős részét képezi. Ezen feliratok tanulmányát epigráfiának nevezzük.
Az első könyv létrejötte előtt mintegy 4500 évvel korábban jelent meg Egyiptomban az alfabetikus írás. Az ókori Egyiptomiak is gyakran írtak papiruszra, mely növény a Nílus folyó mentén nőtt. A könyv írásos elődjénél a szavak nem voltak egymástól elválasztva és nem volt központozás. A szövegeket jobbról balra és balról jobbra írták és a váltakozó sorokat ellentétes irányokból olvasták (ahogy a gazdálkodó szántani hajtja az ökrét a mezőn).
A könyv elődjének az anyaga kezdetben a papirusz volt, egy vastag papírszerű anyag, melyet a papirusz növény szárából szőttek, majd egy kalapácsszerű eszközzel verték ki ezt a szőttest. A könyv létezésének első bizonyítéka Nefertiti Kakai király (i.e.2400) idejéből maradt fent. Az összeragasztott papiruszlapok alkották a könyv elődjét, a tekercset. Hérodotosz szerint az írást és a papiruszt a föníciaiak vitték Görögországba, kb. i.e. 10.-9. században. Akár papiruszból, pergamenből vagy papírból készültek, a tekercs volt a könyv domináns formája a hellenisztikus, római, kínai és héber kultúrákban. A sokkal modernebb kódex vette át a tekercs helyét a késő ókori római birodalomban, bár Ázsiában a könyv tekercses formája még nagyon hosszú ideig fennmaradt.
Ahogy az 5. században, Sevillai Izidor magyarázta a könyv és a kódex egymáshoz való viszonyát: „A kódex számos könyvből áll össze, egy könyv pedig egy tekercsből. A kódex a fa törzsének és szertenyúló ágainak a metaforája, hiszen egy kódex is több könyvet foglal magában, mintha maguk is ágak lennének.” A kódex modern használata ettől különbözik. Mai használatban a kódex az első információkat tároló, a modern emberek által könyvformának elfogadott eszköz a múltban használt tudás és az információ megismeréséhez. A kódex sosem örvendett nagy népszerűségnek a pogány hellenisztikus világban, ezzel szemben a könyv ezen formája a keresztény közösségben igen elterjedt volt. A kódex formájának elfogadására a 3.-4. század környékén fokozatosan került sor. Ennek oka részben gazdaságossági szempont volt, hiszen a felhasznált anyag mindkét oldalára lehetett írni, szemben a pogányok által használt tekerccsel, melynek csak az egyik oldala volt használható. A könyv elődjének, a kódexnek további előnye, hogy hordozható, kereshető, elrejthető volt. A kódexnek a másik elterjedési oka, hogy a keresztény szerzők meg akarták különböztetni írásaikat a pogány íróktól, akik tekercseket használtak továbbra is.
A könyv előállításával, kötésével már az arabok is foglalkoztak a középkori iszlám világban. Fejlett technikákat alkalmaztak az előállítása során, mind az arab kalligráfiában, miniatúrákban, és a kötésnél. A középkori iszlám világban számos városban voltak termelési központok és piacok a könyv számára. Marrakechnek, Marokkónak már a 12. században könyv utcája is volt, ahol több mint száz üzlet volt megtalálható.
A 15. század után elkövetkezendő évszázadokban a könyv termelésének iparága felgyorsult. Mind a nyomtatott sajtó szabadsága, mind a szigorú cenzúra, folyamatosan feloldódott az idők során. A 20. század közepére az európai termelés már elérte az évenkénti több mint 200.000 könyv címet.
